Van az a kis füvészkert, ott a G-Roby előtt. Úgy bújik meg az aszfalt ölében, mint a botlatókövek Berlinben. Jobbról a Vörösvári, balról a Bécsi út rohan. Nahát ez ott van épp, a kettő között a hársfáival, a kopjafával, a szelíd rigókkal. Panelek közt, de nem sablonosan. Na és ahogy szatyrokkal fölmálházva kilépsz, ott, azon a zsebkendőnyi zöldön egyszercsak tombol a lóerő.
Azért kár, hogy a közkutak eltűntek a kollektív emlékezet mélyén.