Itt van például a Gruppenführer, magunk közt csak Gruppesz. Tudnod kell róla, hogy olyan, mint maga Zorro, szívdöglesztő, és három elegáns vágással elintéz, ha hülyeségeket beszélsz. Tömör, csattanós, akár egy aforizma, száraz, és fanyar, jellegzetesen markáns savakkal, mint a Soproni Kékfrankos.
Namost, amikor a Gruppesz bejelenti a vizitet, a Snájdig két napig úgy nyalja a lakást, mint a kisangyal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Snájdig egy trehány, csak olyan férfivirtus szerint él, ornamentikájához hozzátartozik egyfajta hanyag elegancia, világfias nagyvonalúság. Valahogy úgy, hogy nála a padlóról is lehet enni – egy-két tálcát legalábbis mindig tart elfekvőben a földön, közvetlenül a levedlett atlétatrikók, meg a szennyes zoknik társaságában -, már ha átverekszed magad a szűk előszoba diszkrét homályában szanaszét heverő edzőcipőkön.
Akkor a Gruppesz telefonál, diszponálja a vizitet, előrejelzi magát, mint meteorológus a vihart, na és a Snájdig élére állítja olyankor a szakramentumot is, és ez ritka, és rendkívüli, ez a fajta tiszteletadás az ember testvérének, én legalábbis annak látom.
A Gruppenführer különben bejelentkezésben is példásan lényegretörő, valahogy így:
– Budapesten leszel a hétvégén, aranyom?
– Igen. Miért, jössz?
– Jövök. Na csak ennyit akartam. Szevasz.
Mondjuk perc alapú számlázás esetén a Gruppesz financiálisan gallyra vágná bármelyik mobilszolgáltatót, és mi ez, kérem, ha nem tehetség?
Az antréja máskülönben kotta szerint felépített, valóságos irodalmi toposzokkal dolgozik.
– Látom, takarítottál. Jól van, büszke vagyok rád. Azért a tévét is letörölhetted volna, csupa por, baszki.
Aztán benéz a szekrénybe.
– Mi van, te megőrültél? Vasalsz, vagy mi? Mióta van a szekrényedben ilyen példás rend? Tisztára, mint a katonaság.
A vége mindig az ágynemű.
– Te mikor cseréltél utoljára ágyneműt? Nem mondod, hogy ez még az, amit én húztam föl?! Hogy lehetsz ilyen igénytelen, bazmeg?
És akkor a Snájdig mindig megpróbálja megmagyarázni a férfilogikát, a Gruppesz meg közli, hogy végeredményben azért elégedett, különben meg majd ő kisikálja a fürdőszobát, meg ami még szerinte trágya. Hát, valahogy így zajlik.
Mostanában azért megenyhült. Érzelmi dolgokban korábban konzekvensen elutasító volt; ha valaki megkérdezte, lesz-e lakodalom, mogorván vágta oda, hogy nem. Utoljára viszont azt válaszolta:
– Na, tudod, ki fog berúgni az én pénzemen?!
Na és, ezt az egészet most azért meséltem el, mert felhívott, a szokásos tőmondatokban bejelentkezett, és én azóta röpködök örömömben, és ezt az örömöt akartam megosztani veled, hogy milyen jó lesz nekem, hazajön a Gruppesz Bécsből.
Biztos teszünk nagy gasztronómia sétákat a Daubnerbe, leteszteljük, hogy tarja-e még a minőségét a fagylalt, meg ácsorgunk a Bécsi úton az olasz bolt kirakata előtt, és megint meg akarunk venni minden fűszert és minden bort, és persze zárva lesz. És beszélgetünk okosságokat érett felnőttek módjára, és megint lesz öt-hat ironikus mondata erre az országra, meg a férfiakra, meg a butaságaimra, és ettől mindig magamhoz térek, egyensúlyba kerülök, hogy van nekem a Gruppesz, ez a kompakt, belevaló csaj, és hogy ez mennyire jó.