[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
« 14. A gályarab – 16. Az idő »
az eredeti:
Szabó Magda – Ókút
15. Tihany
“Nehezen éltünk, de azokban az években szinte mindenki nehezen élt Magyarországon. Tudtam, hogy sok a gondunk, de nem éreztem, barátnőimnél folyton hallottam panaszkodni a szülőket, nálunk sose panaszkodott senki, tulajdonképpen mindig csak nevettünk.
Anyám gyakorlati zsenialitása valahogy mindig előteremtett mindent a semmiből, apám ambíciótlansága olyan határig megtartotta őt sajátságos játékaink és mulatságos szenvedélyeink számára csak nekünk, a családjának, hogy életem első évei úgy rögzültek bennem, nincs az a mesebeli királylány, akinek olyan jó dolga volna, mint nekem, örök meseszóval, különös magánvilágunk kulisszái között.
Hogy a gyermekkorom rendkívüli, hogy boldogabb vagyok másoknál, többet kapok, nemcsak kulturális, de emberi, s ha ismertem volna már ezt a szót, művészi tekintetben is másoknál, már akkor, egészen kisgyerekként is, világos volt előttem.“
a hang-játék:
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.
Egy jó hozzászólás jó lenne