[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
« 07. A tenger – 09. Színház »
az eredeti:
Szabó Magda – Ókút
08. Hitélet
“Mihelyt megtudtam, hogy Isten választottaihoz megpróbáltatások és csapások mérésével közeledik, így fürkészi ki, mennyire hű hozzá az illető, szívből reméltem, engem nem szeret túlságosan, nem is vagyok a kiválasztottjai közt, így sose lesz kíváncsi rá, én hogyan gondolkozom, és adott esetben mit viselek el. Ilyen tekintetben éppen az adott némi vigaszt, ami egyébként megijesztett: hogy mindent lát meg hall, úgy gondoltam, nem leszünk semmiben kívánatosak, elvégre hallhatja, apám miket mond a fáskamrában, mikor káromkodik, anyám reformátusnak született, aztán áttért katolikusnak, férje is kettő volt, a gyerekei is kétfélék, ez se lehet rendes dolog, magamról már nem is beszélek, mert én a legnagyobb örömmel kinyomnám az unokahúgom szemét, ha szabadna, akinek anyám az én meséskönyvemet nyújtotta át ajándékképpen és örökre, az én csudaszép könyvemet, aminek a tetején egy kisfiú ült egy kagyló fenekén, mert nem volt hirtelen a keze ügyében más, amit odaadhatott volna annak a gyereknek. “
a hang-játék:
[zene: Astor Piazzolla]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.
Egy jó hozzászólás jó lenne