Namost a mérlegállás, az az uniós vállalkozásnak egy meglehetősen primér, partizánakciós formája. Kisvállalkozás kis költségvetéssel, adminisztráció, az ugye nincsen. Egyszeri befektetés, meg a szellemi tőke, ami az ötletgazdáé, na és a kivitelezés – egy bróker lazaságával és magabiztosságával valósítja meg. Annyira kisvállalkozás, hogy szinte nincs is. Európa-szerte nem találkoztam még ilyennel. A maga nemében unicus.
Főnök és alkalmazott, kettő az egyben. Ha feltűnik a sergent de stradă, fogd a pénzt és fuss, itt a piros, hol a piros, keleteurópai konok, barázdált széleshomlokúság. Két dologra épít: hogy nem tartasz mérleget a fürdőszobában, a calorifer alatt, vagy turista vagy. Az idő kedvező, jobb dolga úgy sincs, business-to-business, egy lejért először is tanulmányozhatod az uniós normatíváknak megfelelően kihelyezett használati útmutatót, azután szakszerűen helyet foglalhatsz a cântar műbőrrel borított fellépőjén. Ő meg mutatja is az ujjával, mondja is, száztizenhárom, az, az, éppen annyi. Végtére is onnan, festett egekből ne fáradj letekinteni, ó vándor, ő a mérleg nyelve, a balantă maga, ez a dolga, erre vállakozott. Nagybányai modern művész.