1181. Recesky, avagy fotózzunk kisfilmre, mint a kőkorban

 

Az történt, hogy építettünk egy ikerlencsés, analóg filmes kamerát – de főleg a Hosszú –, amibe aztán remegő kézzel befűztem az első tekercs Ilford Pan 100-ast.

Hogy a számláló nem működik, viszonylag hamar kiderült, úgyhogy bízva az arányérzékemben és a jóisten kegyelmében, minden expo után saccperkábé tekergettem tovább a filmet, és mantráztam, hogy ne az legyen, hogy csak lövöm egymásra hűvös halomba a képeket. Hát nem az lett, de végeredményben szorgalmas és kitartó munkával sikerült a 36 expós filmet a használati útmutató által javasolt 24 kockás, előírásszerű tekerccsé faragnom.

Namost a Recesky, ezt tudnod kell, egyszerű, mint a faék. Nincs más dolgod (és lehetőséged), mint exponálás után továbbtekerni a filmet, hasraütésszerűen beállítani az élességet, ami +2 dioptriával is elég nehezen érhető tetten a mattüveg keresőben, majd nyomni a gombot, mint süket a csengőt.

Ugyanakkor nem csekély logisztikai nehézségem fakadt abból, hogy az ikerlencsék közül a felső a kereső, az alsó az exponáló, viszont a kettő közt nagyjából 10 cm eltérés van. Nos, ez a 10 centi méretben ugyan nem számottevő, csakhogy az exponálás, pontosabban a téma tekintetében azért nem elhanyagolható körülmény.

Arról az apróságról már nem is szólva – lévén tükörreflexes mattüveg kereső –, hogy a szemed sarkában meglátod a jobbról közeledő biciklist, mire rákészülsz a lövésre, megfeszülsz, mint a vadászkutya, ha szagot fog, erre az váratlanul megjelenik a keresőben balról. (Itten, kérem, illusztratíve pompásan megszemlélhető, amint a Hosszú balra néz, és jobbra látszik a keresőben.)

Nos, ezek után némi elfogódottsággal kérdeztem meg két gyanútlan anyát, megengednék-e, hogy a csudamasinámmal lefotózzam a hintán örjöngő csemetéiket. Kicsit tanakodtak, majd miután meglobogtattam a Receskyt az orruk előtt, konkrétan úgy néztek rám, mint egy gyakorló elmebetegre, mindazonáltal nyilván mégiscsak kevéssé közveszélyes benyomást kelthettem, mivelhogy végül megkaptam az engedélyt. Na és hát – ízelítőül – ez lett belőle, így nyersen, minden utómunka nélkül:

001

003

007

009

022

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .