Csupa felkiáltójel. Nagy babaszemekben, zuhanósakban, tetőtől a talpáig. [vajon hány öl lehet a mélye?]
– Nahát! Nem is gondoltam, hogy ma még ilyesmiről fogunk beszélgetni! – Ilyeneket mond. [kicsi. mondták, csudapofa különben. milyesmiről??!]
Tálcán a kávét, kerítés tetejére, mobil büfé, ez van, jó lesz? Jó lesz. Ez van. Hideg kávé. Magasan, mint a vérnyomás.
– Jaj, leadna valaki egy kávét nekem? – Bogyóka pipiskedik, fürtjeit rázogatja. Hozzá csipog. – Persze! Gondolhattam volna, hogy ez nem egy hobbit-büfé!
A Széchenyi-hegyre lecsap; szövegfoszlányokat rutinnal ölt magára – mindig van egy rongya, amit felvehet.
– Ó, hát nem mondod komolyan, hogy te is úttörővasutas voltál?! Te! Te, Húsra, emlékszel Húsra – jaj, az milyen egy édes asszony volt! Úristen! Te! Te! Te, és a Kőváry Gábor… jajnemondd, téééényleg? Hát hogy én hogy bele voltam zúgva, Jézus, botrány! Ó, hát a Kőváry Gábor volt az első szerelemem, te, úgy mindig együtt voltunk, tudod, de te, hát mi egymás kezét se mertük megfogni!
Ó-t, hosszút, félhanyagul, kurtán dob, lenyesi, mint a csuszát, sarokra. Egylevegős nő. Nyakba. Azonnal.
Másnap a vasutasigazolványát lebegteti.
– Zakózsebbe, szíved fölé, cukikám, játssz, játssz nekem, jó? – Meg egy zöld füzet. Miki egér matricával. [hát ez]
– Majd nézd meg! [hintázik, bal-jobb] Tegnap mulatni voltam. [bólogat] Ittam pálinkát is. [bólogat megint]
– Egyet?
– Mm. [kuncog] Hármat. [kuncog, jajdenő]
– Hármat?! Azanyádpicsáját, te! [röhögni kell]
– Nézd meg majd! [kuncog, hátez]
Otthagyja, az öltözőasztalon. Mozgalmi dalok. Zöldben. Miki egér a címlapon. [mozgalmi dalok, haha, úttörővasút, mi, cukikám? Kőváry Gábor, mi?
először végigolvasom. zakózsebben, szívem fölött kis piros igazolvány. széchenyi-hegyi úttörővasút. hát ez… na, jól felültetett. a pajtások jogai és kötelességei, mi, cukikám?
végigolvasom, mondom. aztán végig is énekelem, haha. annyi a fájdalom földün…]
– Ugye? [recseg, átállunk a következő képre, ez meg csicsereg, bazmeg, itt csicsereg nekem] Különös. Mégiscsak volt valami abban a fránya szocializmusban. [bólintás jön – és tényleg! kotta a fejben, bólint tényleg] Mennyit énekeltünk együtt. Milyen jó volt, énekelni, érted, tartozni egy közösséghez. Á, hol van az már?
Lemeztelenedik az arca, vonásai maszírozó kezek alatt szétcsurrannak, haját bontja, beletúr-szétráz. Bizonytalanodik már. Megáll – mit is akartam? [hogy hol vagy, cukikám, hehe]
Ott áll. Harmincnyolc épp. Megérkezett. [két öl. vagy annyi se.] Színésznő. Mindent tud. Tényleg. [egy édes]