– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Douglas Coupland – A rágógumitolvaj
(részlet)
Keserű.
Nem vagyok keserű.
És még ha az volnék is: ha keserű vagy, legalább tudod, hol állsz.
Jó, az utolsó mondat félresikerült. Hadd fogalmazzam át:
Ha keserű vagy, legalább tudod, hogy olyan vagy, mint mindenki más.
Ezt is húzzuk ki. Talán ez: Ha keserű vagy, legalább tudod, hogy része vagy az ember nagy családjának. Tudod, hogy nem vagy túl menő, de azt is tudod, hogy amit megtapasztalsz, az egyetemes. Az „egyetemes” olyan nagy szó. Tudod, hogy a keserű különcök világában élünk… a korosodó keserű különcök világában, akik kudarcot vallottak és belül örökre harminckét évesek maradnak. (…)
a hang-játék:
[zene: Jack Costanzo]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.
Ez milyen jól esett a sonkás-sajtkrémes kenyér mellé.
Meg a tény, hogy még nem vagyok több, mint 34.
Meg a hangod.
Pár napja megest hozzájutok a géphez, oszt hallgatlak.
Kutya legyek, ha meg tudom jósolni a hanglejtésedet, pedig mán mióta hallgatlak.
Nyomjad, Anyám, mer igen jó vagy!
:)
Ildikó! :DD