[Egy_embernek, Mrs. Banting-Bate-ségbül, összekacsintással.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
A. A. Milne – Koronázási óda
/…/ Mert hajh! a lóra lőre lári fár-
(ez a rész, úgy, ahogy van, még kissé nyers. Ha majd
kidolgozom, ide körülbelül tizenkét sor jön. Azután
villámgyorsan így fejeződik be:)
Atyámfiai, egy van hátra még,
mielőtt vár a szántóföld, s a rét –
ily ünnep végén népünk mit kiált?
hogy Isten óvja a Királynét – Királyt!
a hang-játék:
[zene: You Rang M’Lord]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]
Kicsit leittam magam a röhögéstől, ami a kisebbik baj, de majdnemmeg is fulladtam! Annyira magam elé tudtam képzelni a városkát, a szereplőket (tiszta Avonlea-fíling) és az arcodat. A mimikádat tanítani kéne, mert hogy ezt a játékot a hanggal eltanulni nem lehet, az biztos… és ezzel együtt nagyon sajnálatos is. Pedig én lennék az első jelentkező! :)
Tapscunami tőlem Neked.
Mylady, köszönöm. :D
Keveset látom, hányolom mostanság a molyon.