“A dokk.hu szerkesztősége mély megrendüléssel tudatja, hogy Zápor György barátunk, író, költő, a portál versszerkesztője 41 éves korában súlyos betegségben elhunyt. Utolsó útjára szűk családi körben kísérik el. Szülei kérik mindazoktól akik szerették, tisztelték, olvasták, hogy részvétnyilvánítás mellőzésével őrizzék emlékét. Utolsó versei az “in mora” nevű naplóban olvashatóak.”
Zápor György – Dobszerda
a gangon áll.
a negyedikről galambszart pöcögtet.
fújja, viszi a huzat.
kockás linó abroszon teríti,
sakkozik, üt, mattra-matt.
magára főz, hetente mosogat.
ugrik lóval.
nagy már neki benn a szoba.
szvetteréből szökik a pamut.
Édentől keletre felszáll a Holdra.
leugrik nyugaton,
visszasétál a kertbe,
nyír füvet, metsz fát,
sövényekből ollóz szobrokat,
aztán réved, mint a mustkavaró ősz ász.
ha észreveszik, mondja,
á, épp kifelé tart, teszi, miként írva van,
ám mindig rajtaveszt a kijáratnál.
firtatják képeit.
gépéből, mikor visszakapja,
hiányzik a pillanat.
pihenteti szívét a leállósávban,
miután végignézte,
ahogyan a madár szárnya
ívet húzott a drótból.
aztán sirat,
aztán eltemet,
elosztja rajta a földet, füveket,
közben egészen erőtlenné válik az égett tollak szagától.
aztán az orra vére elered.
aztán visszaül autójába.
a lámpákat közelre fókuszálja.
kiürül a rádió, mire hazatér.
egyszerűen leveszi a gyújtást a szívéről,
kiszáll, vigyázva átlépi a küszöböt,
nehogy ellenére tegyen
a házat óvó szellemeknek.
a gangon áll.
a negyedikről galambszart pöcögtet.
fújja, viszi a huzat.
kockás linó abroszon teríti,
sakkozik, üt, magára főz.
nagy már neki benn a szoba.
világos indul,
nyolc lépésben pirkadat.
KedvesZáporGyörgy, szóval maga akkor most már a járdátlan oldalon sétafikál?
Erre most én mondom, hogy “háááát, nem is tudom, mit mondjak jajjj, maga megríkat” Na azé’ csak hallgassa.
Isten jó társaságra vágyott. :(