– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Coffee and Capote – Ugyanabban a momentumban
… Ugyanabban a momentumban fáj átérezni, hogy a világ éppen, ugyanabban a momentumban úgy viselkedik, mint egy tömény rövid ital, mely ugyanabban a momentumban szempillantás alatt nyersen és gyorsan végigmarja a torkodat. …
a hang-játék:
(zene: Philip Glass)
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]
Jó volt. Kicsit érzelgős zene, kicsit érzelgős szöveg, egy cseppet sem érzelgős előadás – bár én egy picit még szikárabbra, szárazabbra vettem volna a hangot.
Nahát. :)
szerettem
hú, de jó