– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
Leült, az újságok oda voltak rakva az asztalra.
– Melyiket olvassam?
az eredeti:
… Az ürdöng nagy magabízássa’ járt-ke’t a világba’, a farkáva’ lassú nyócasokat rajzót a főd fölött, söndörgette a bajussza hegyét, somolygott pipás szájjáva’, pipájábó’ még a füst is elégedette’ bodorodott elő, ahogy szipákót. Szembejött vele egy menyecske…
a hang-játék:
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]