Bordó szappannak indult, aztán majdnem steak lett (legalábbis egy ideig erősen arra hajazott), végül az egyszerű, de sokatmondó “vörös szappan” néven került be a recepttáramba.
Oldalanként 2-2 percig sütöttem saját zsírjában :D 
Jujuj, még a végén a szájukra vesznek a rettegett Wittman fiúk! 
Itt még látszik a keret – rendezői balra egy kb. 10 perces, jobbra egy friss szelés.
Olíva, kókusz, tökmag-, dió- és mogyoróolaj, mangóvaj került az alapmasszába. Harmadolós receptet kreáltam – a kétharmadba került a tökmagolaj (ami már eleve adott egy finom bordós árnyalatot a masszának), illetve az alkanna–vörös szőlőmagliszt–kurkuma macerátum, az egyharmadba viszont tökmag- helyett dióolajat tettem, mert fehér masszát terveztem a mintázáshoz.
CPOP lett – mint mostanában szinte mindegyik; öntés után betoltam a sütőbe szaunázni, hogy mélyebb, intenzívebb színt kapjon.
Fás, mély és meditatív: szantál és ciprus illót kapott. És hát egyszerűen… láv.