Még nem elég a napon aszalódni,
legyinteni úntan, hogy langyos a sör,
lábaidat tövig járva nyüszögni,
hogy izzad a hón, hogy elönt a csömör?
Csak zúg-zakatol a füledbe a klíma,
a Balcsin a Bandi szemedbe porol,
már hason vagy hanyatt, de sehogy se príma,
hát mér kap el úgy ez a dőre szomor?
Mondd, homlokod mér lepi felhő, ha eljő
az iskolakezdet? Az új feladat
mér üli gyomrod? Az ember, ha felnő,
már nem töri seggét az iskolapad.
Mert bár itt van ősz, ahogy költőnk mondja,
vedlik a nyár, es a szálas eső,
ne nyomja a vállad a hétfő gondja,
az ember, ha felnő, a lét szünidő.