Amikor a pasim – tőle teljességgel szokatlan szentimentalizmussal – a következő megfogalmazásban reprezentálta felém kérését, miszerint szép szerelmem, van egy rágód?, a meglepetéstől úgy lefagytam, hogy az út további részében üdvözült mosollyal az arcomon, üveges tekintettel meredtem magam elé. Úgyhogy kénytelen volt megkérdezni mégegyszer.