Olyan fiktív tűzoltó szakkör volt. Hogy volt is, meg nem is. Teoretikus, ja, ez elég kifejező. Ráadásul még szépen alliterál: teoretikus tűzoltó szakkör. Mondjuk a szakkör, az éppen nem.
Versenyre, na arra készültünk, nagyjából ez is volt az egésznek az apropója, hogy tűzoltó szakkör – pajtikák, járási tűzoltó verseny lesz, a nevezést leadtuk.
A szakkört a Schermann tanár úr vezette. Na gyerekeim, mindig így kezdte – márhogy mind a négy alkalommal, amikor a szakkör technikai okok miatt éppen nem maradt el. A szívügye volt a verseny a Schermann tanár úrnak, ezt kihangsúlyozta, meg hogy a legnagyobb nehézség a tömlő lesz. A legnagyobb nehézség amúgy – ebben nem tévedett – tényleg a tömlő volt. Valami financiális okok miatt a szertárban nem volt, csak az ígéret, hogy lesz, mivel ugye járási verseny lesz, a nevezést meg leadtuk. Na, nem lett. Mondjuk a Schermann tanár úr, lévén tiszteletbeli tűzoltó, legalább halvány fogalmakban nyilatkozott róla. Metszetszerű ábrákat firkált folyton a táblára, azon magyarázta el, hogy a legnagyobb nehézség a tömlő, meg hogy, na gyerekeim, ezek itten az illeszkedési pontok a tömlőn, és jól látható, kérem szépen, hogy a fémnek a csapolása hogyan van ugye kivitelezve, és hogy hogyan is van pontosan az illesztés iránya.
Nagyjából az volt a koncepció, hogy az egyik tömlővel a Jutka szalad, a másikkal a Horváth Jancsi, a maradék három ember meg az illesztést csinálja, meg nyitja a tűzcsapot.
A sorrend, az kérem szépen, rettenetesen fontos. Hogy mindenki pontosan tudja, hogy mikor indul a posztjára, és ottan, kérem szépen, mit csinál, így mondta a tanár úr. Meg vihorászott, hogy persze ez így most egy kicsikét olyan, mint a vaktérkép a földrajz órán, de legközelebb aztán tényleg kihozzuk a szertárból a tömlőt, és akkor, kérem szépen, lemodellezzük. Hát nem modelleztük. Csak fejben. Úgy négyszer.
Aztán a verseny előtt egy héttel a Schermann tanár úr felvette a tiszti egyenruháját – mint mondtam, tiszteletbeli tűzoltó volt -, és avval kezdte a szakkört, hogy na gyerekeim, sajnos – bár a nevezést leadtuk -, hangsúlyozom: saajnos a mi csapatunk a versenyen nem indul, a nevezést visszamondtuk, tekintettel a felkészülési idő roppant rövid voltára, kérem szépen.
És akkor a Schermann tanár úr két egészen apró, finom mozdulattal végighúzta a bal kezét az érmeken a szíve felett, mintha csak valami kis szöszt sepregetne le a mellkasáról szórakozottan.