Van egy ilyen kis gasztronómiai fogásom, hogy telföl nógrádi ropival.
A ropi, az ugye a sós rúd. Jellegéből fakadóan keskeny felület, eszközhasználat szintjén elég komoly szórással. Mondjuk az meg készség dolga, hogyan lehet esztétikai élményanyaggá emelni, amikor a tejföl az asztalra placcsan, de. Kicsi a felület, az van, na.
Három pálcával viszont már komolyabb mennyiségű tejfölhöz lehet jutni megtett út és idő viszonylatában. Kis matekozás, és akkor örülünk.
A tejföl nógrádi ropival, az nekem olyan gourmé-dolog.
Máskülönben a tejfölt persze lehet kiskanállal is. Kézenfekvően egyszerű. Csak abból hiányzik a vadászélmény, a zsákmányszerzés öröme.