Ez itt a Liza hangja, ahogy ül a mikrofon mögött és olvas. Ez a Liza szája, a szája sarka, elképzelem, ahogy olvasás közben kicsit mosolyog. Úgy mosolyog, mint aki otthon van ebben a könyvben, és ettől olyan otthon vannak a szájában a gyöngyöző mondatok.
Ez itt Irene könyve. Ez Irene, jól megnézem magamnak. Irene egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem, sokkal fiatalabb, mégis kicsit úgy vezet engem át a könyvön, mint Marquez száz év magányon. Idősebbnek képzeltem Irenét.
Ez itt én vagyok.
Ez az értetlenül töprengő fejem, ahogy próbálom összerakni ezt a történetet, aminek a cselekményére (?) már most nem emlékszem, csak a Liza hangjára, meg ennek (hangos)könyvnek a levegőjére.
Irene Solà: Gátak
Fölolvassa: Sodró Eliza
Magvető / VoiZ, 2023