Most, hogy az egekben az olíva ára (is), az agyamba állt, hogy csinálok egy összehasonlító Ghar szappan-tesztet (a ghar غار arab szó, jelentése: babér), mert annyi mindent olvastam már a készítési procedúráról, és
1. muszáj mindent kipróbálnom,
2. szeretnék tisztán látni.
Jó, tudom, most azt gondoljátok, hogy elment a maradék józan eszem is, mert persze a kísérletet a legfinomabb szűretlen Farchioni-olívából terveztem megvalósítani, de mentségemre szóljon, hogy ezt kértem (és kaptam) karácsonyra.
Az első öntés egy csaksemmifakszni, azaz egy klasszikus CP (cold process, vagyis hideg eljárással készült szappan) volt. Ekkor még nem olvasgattam és nézegettem mindenfélét az Aleppóról, úgyhogy rutinból összeszűrtem a leveket (88 % olíva – 12 % babér), és igyekeztem nem túlságosan felzaklatni a családot a pazar zöld szín láttán a torkomból feltörő csöndes örömsikolyokkal. Aztán ládába csorgattam a szépséges, fényes masszát.
Egyrészt megejtő volt a szűretlen olíva és a babér szerelme. Másrészt viszont táguló szellemi horizontomon egyszer csak feltűnt az alattomosan ólálkodó, sóvár vágy, hogy egy igazán autentikus, főzött Aleppót készítsek (ráadásul maradt még olaj). Hát, gondoltam, csinálok én egy HP-t (hot process, vagyis meleg eljárással készült főzött szappan).
És lőn este és lőn reggel, első nap: kezdésként összemixeltem egy rutin CP-t (88 % olíva – 12 % babér), aztán felcsaptam a nagyfazékban a tűzhelyre, főztem-kavartam, és hát olyan tejjel-mézzel folyó (na jó, tejjel azért nem), aranyló Kánaán rittyent a fazékban, hogy még. “És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó.”
Már csaknem megnyugodtak a kedélyek, erre belebotlok egy olvasmányba, hogy azt mondja: az eredeti, meleg eljárásnál csak a végső fázisban, lényegében a már elszappanosodott olívához keverik a babérgyümölcs olajat, ezt követően rögtön formába is öntik. Továbbá hogy állítólag újabban az Aleppo már hideg eljárással készül, és a babért csak a szalagfázisnál keverik hozzá.
Újabb CP-t már nem akartam, de mert a HP rusztikussága elbűvölt – ráadásul maradt még olaj, höhö –, nem tudtam megállni, hogy főzzek még egyet, ezúttal az imént ismertetett módon: 88 % olíva – 12 % babér (amit a végén adagoltam az elszappanosodott olívához). Amikor a Férfi meglátott vegyész-dress code-ban, rezignáltan csak annyit kérdezett: – Csak nem megint szappant főzöl? – Hát ööö…
Nos úgy tervezem, hogy az önmegtartóztatás kínzó és kegyetlen hónapjai alatt időről időre egymás mellé pakolom és fotódokumentálom őket. Kíváncsi vagyok, hogy a különböző technikával készült szappanok hogyan változnak, alakulnak az érés során, illetve hogy a használatnál érzékelhető-e érdemi különbség az egyes darabok között – ez persze csak úgy 5-6 hónap múlva derül ki, pfffhhh…
Mindenesetre eddig szépen alakul.