Félhétkor zörög a vekker,
tébolygok begyógyult szemmel,
ám rögtön feszkó van:
seggben és derékban
szűkös és nyűgös a reggel.
Szoros a fehér ing nyaka,
fullaszt a nyakkendő, csak a
frizkóval nincs baj,
mert nincs zűr, ha nincs haj.
Csinálj már valamit mama!
Mikor kell indulni kábé?
Még nincs kész a reggeli kávé…
Hol van az uzsonna?
Mér nem lesz kecsap ma?
Büfére kéne majd kápé.
Csinálj egy szendvicset, légyszi!
(Díájváj, inkább nem kéri.)
Jó, akkor latte.
(Cukorral ette,
és nem lett az ingén plecsni.)
Lassan már indulni kéne!
Kávézom, légyszives, még ne!
Siet az óra,
így egy kis fórra
teszünk szert. Pont beér félre.
(Ja, otthon maradt a teló.
Probléma megoldva, helló!) 