DIY – komposztálható “üveg” készítése fitotípia/klorotípia installálására
Belegabalyodtam ebbe az öko-biofényképészetbe, mint majom a házicérnába, de mielőtt újra felvenném a fonalat, mutatok néhány remek klorotípiát (vagy fitotípiát, ha úgy tetszik), ami az idei FotóFalu botanikai játszóterén készült, köztük egy ciano-fito-montázstechnikával készült családfát, amely egy csodás csapatmunka eredménye:
Janik Zoltán: Halott madár élő levélen / Hosta 
FotóFalu-családfa / Malva sylvestris 
Saját kép: FotóFalu, nyitókép / Musaceae 
Kádár-Éliás Anikó: Kötéltáncos / Hosta
Miután az elmúlt hónapoknak köszönhetően tetemes mennyiségű képes és/vagy képtelen levél halmozódott fel a házunk táján (tekintve, hogy a Molnár Nikolettával és Szalay Monával csaknem egy éve elkezdett projektünk végső szakaszába értünk, értem), valamiféle tárolási, rendszerezési, a továbbiakra nézve pedig lehetséges installálási megoldásokon kezdtem törni a fejem, így bukkantam rá Pati Caro, venezuelai fotográfus instagram oldalán a komposztálható “üveg” receptjére.
Mint köztudott, minden szent őrült bírja a szimpátiámat – különösen, ha környezetbarát megoldásokban gondolkodik –, és általában véve is kapható vagyok minden képtelen küldetés be- vagy kiteljesítésére, így természetesen ezt is ki kellett próbálnom. A recept amúgy egyszerű, mint a faék, de azért vannak buktatók.
Adalékok:
- 120 ml desztillált víz
- 24 gr zselatin
- 10 ml glicerin
- 1 ek ecet
A zselatint langyos vízben feloldottam, hozzácsorgattam a glicerint, jól összekevertem, majd felturbóztam 1 evőkanál ecettel.
Egy hullámkarton dobozból egy akkora körívet kanyarítottam, amibe kényelmesen bele tudtam fektetni a tesztlevelet, majd az egészet egy üveglapra helyeztem, és szigetelőszalaggal rögzítettem. Kívülről. Mivel volt azonban egy sanda gyanúm, hogy a folyékony zselé esetleg megemeli a hevenyészett kartonkeretet, és szétfolyik a szélrózsa minden irányába, biztos, ami biztos, az egész installációt aládúcoltam egy tálcával.
Nos, barátaim, a tálcával kapcsolatos előérzetem helyesnek bizonyult, csakhogy nem azért, mert a zselé megemelte a keretet, hanem mert figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy a karton több réteg egyenes + hullámpapír összeragasztásával jön létre, így a zselé végül nem a keret alatt, hanem a hullámokon át csordogált szét a szélrózsa minden irányába.
Szóval ha kevésbé agyatlanul fogtok bele, mint én, a fent leírt mennyiségből akár 4-5 levélkét is kényelmesen beágyazthattok.
Ettől a kis malőrtől eltekintve azonban 24 óra alatt a környezetbarát, lebomló üvegem pompásan megkötött, és óvatosan le tudtam fejteni az üvegről, bár ha türelmesebb vagyok és megvárom, amíg teljesen megszilárdul, elkerülhettem volna az alábbi videón jól látható buborékokat.
A továbbiakban mesélek majd arról, hogyan nem készítettem ehető képet – egyelőre –, illetve hogy ennek apropóján hogyan tettem fel Magyarországot az antotipizálók térképére, úgyhogy itt az élet hurrikán, maradjatok velem!