Tudom, olybá tűnhet, mintha másról se szólna az élet, mint hogy tejban-vajban fürösztöm magamat és a környezetemet, dehát ezen a téren mindig történik velem valami. Vagy éppenséggel mindig ezen a téren történik velem valami.
Az úgy volt, hogy inspirációszerzés okán addig turkáltam az interneten, míg összenézegettem egy számomra eddig szinte teljesen ismeretlen, egzotikus holmit, ami az Opuntia Ficus-Indica, köznyelven fügekaktusz névre hallgat.
Hozzáértők szerint a fügekaktusz olaja az E- és F-vitamin, valamint az esszenciális zsírsav tartalma miatt az egyik legideálisabb bőrápoló. Intenzív bőrpuhító és bőrsimító hatású, halványítja a kisebb hegeket. Magas antioxidáns tartalmának köszönhetően remek gyulladásgátló és regeneráló. Érett, száraz és/vagy érzékeny bőrre is optimális, véd a kiszáradástól, visszaállítja a bőr természetes tónusát, ugyanakkor nem irritatív, nem tömíti el a pórusokat. K-vitamin tartalma miatt a szemkörnyék ápolására is javasolják, halványítja a szem körüli karikákat, segít megakadályozni a szemráncok kialakulását.
Szóval jó kis alapanyagnak tűnt, mindjárt támasztott is bennem erős nagy akarást az öntésre. Kitaláltam, hogy új technikát próbálok (drop swirl, de ebbe itt most nem mennék bele), és levendula illatú kék(!) szappan lesz. Na hát nem lett. A terveimet a homoktövis magolaj húzta keresztül.
A homoktövis magolajról (azon túl, hogy egy egy aljas kis troll) azért érdemes tudni, hogy egy sor ritka bioaktív hatóanyagot tartalmaz, ez teszi tápláló, hegesítő, szerkezetjavító és regeneráló, különleges olajjá. Jó szolgálatot tesz a gyulladt, irritált, megégett bőrre, ugyanakkor védő és öregedésgátló hatású. Valamint, hogy – ó, ezt annyira szépen fogalmazták, hogy muszáj idéznem: “Érzékszervi tulajdonságai: jellegzetes, enyhén savas illatú, narancssárga folyadék.”
Namost azzal, hogy narancssárga, csak akkor szembesültem, amikor összelocsoltam az olajokat. Ezen a ponton komoly erőfeszítéseket kellett tennem, hogy megmaradjak zen állapotban, úgyhogy innentől, legalábbis a színek tekintetében, kénytelen voltam improvizálni, mert a terveim közt semmiképp sem szerepelt ZÖLD szappan. Úgyhogy némi refaktorálás után ez a “kasmír” kerekedett belőle. Illatnak levendula helyett végül Nag champát választottam hozzá, ami ugye az ajánlások szerint az ész és a szív találkozása, és az előzmények tekintetében azt hiszem, ez nem szorul különösebb magyarázatra.
Hozzávalók: olíva-, ricinus-, napraforgó- és rizskorpa olaj, kókusz- és mangóvaj, homoktövis magolaj, fügekaktusz kivonat és rizstej, a színeit pedig annatto (az orleánfa magját körülvevő piros gyümölcshús kivonata) és egy kevés kakaóporral kevert vörös szőlőmagliszt adja.
A történetnek persze itt még nincs vége, mert ha valamit a fejembe veszek, olyan vagyok, mint akit megcsípett a hülyebogár. Vagyishogy a kék szappanból márpedig nem engedek.
Nem akarom megint agyonfényezni a százszorszépet, a jóságait korábban már kifejtettem, itt megtalálod. Most épp egy Hokusai parafrázisba csorgattam.
Hozzávalók:
napraforgó-, olíva-, mogyoró- és ricinusolaj, kókusz-, valamint sheavaj, százszorszép macerátum, kecsketej, indigo őrlemény, orvosi szénpor. Levendula.