Ha lenne egy házunk, mondjuk, sütőtök,
abban nem lenne hétfő, csak csütörtök.
Ám ha - teszem fel - spenótból lenne,
csupa zöldséget beszélnénk benne.
Vagy ha, mondjuk, lenne egy hamburgerházunk,
megennénk, s sírnánk, hogy marhára fázunk.
És abban az esetben, ha netán bécsi fánk,
csakhamar bokánkat söpörné a tokánk.
De lehetne esetleg gyümölcsös piskóta,
bár annak falain lyuk hátán lyuk vóna.
Vagy, mit tudom én, egy szalonnás omlett
- na annál nem bánnánk azt se, hogy rom lett.
Mi több, lehetne aranyló, csőben sült spárga,
telefonálgatnánk benne ordibálva.
Vagy lasagne, bolognai. Esetleg makaróni.
(Bár az némelykor rémesen össze tud bogozódni.)
Sőt, egyenest spagettilabirintus lenne,
így aztán térképpel bolyonganánk benne.
Szóval, ha egyszer lesz egy ennivaló lakunk,
főhet a fejünk, hogy jóllakunk vagy jól lakunk.
