Szereplők – a megjelenés sorrendjében:
- bő 2 dl langyos víz
- 1 csapott kávéskanál cukor
- 4 bő kávéskanál olívaolaj
- 1/2 cs instant élesztő
- 330 gr finomliszt
- 1 kévéskanál (kb. 10-12 gr.) só
- aszalt paradicsom / olajbogyó / dió, vagy amit akartok
A lisztet, sót lustaasszony módra egyenesen a kenyérsütő dagasztóedényébe mérem – én egy modern férfi vagyok, sírok, ha kell*, de legalábbis dolgozzon helyettem a robot – beállítok egy másfélórás dagasztó-kelesztő programot, majd a cukros-olajos-élesztős vizet (kb. 3 perc alatt az élesztő parádésan felfut) lassan hozzácsorgatom.
Félórányi fakultatív szabadprogram után, 1-2 perccel a dagasztás befejezése előtt (a program t.i. 30 percig dagonyázza a tésztát) belehajigálom a felkockázott paradicsomot, vagy amit, és hagyom, hogy együtt keljen a tésztával, aminek következtében karakteresebb ízt kap a kenyér.
Újabb henye félóra elteltével bekapcsolom a sütőt 220 fokos alsó fűtésre, egy edényben a sütőkő alá helyezek kb. 3 dl vizet, mert a mindenféle ismerős és ismeretlen pékekkel történt információcsere eredményeképp tudomásomra jutott, hogy teher alatt nő a pálma… a kenyér jobban szereti a trópusi klímát, mindenesetre legalábbis a magas páratartalom sokat segít abban, hogy ne repedjen szét végzetesen.
Aztán amikor a robot dolgavégeztével megpinget, vastagon (mondom vastagon!) belisztezett deszkára borítom a tésztát, és összehajtogatom, mint egy borítékot, bőven meghintem liszttel, letakarom egy konyharuhával, és sorsára hagyom minimum 30 percre. Innentől fogva bízzál istenben, és tartsd szárazon a puskaport… vagy izé, egyenletes hőmérsékleten a konyhát.
Az utolsó félóra elteltével a tészta két végét csavard meg egymással ellentétes irányba, majd lökd be a sütőbe 37 percre (ne kérdezd, ez nálam ilyen ezomatek, a szimpatikus számok meg a tapasztalat), aztán ha kész, tegyél alá egy rácsot, és hessegesd el a családtagokat és egyéb ház körüli rágcsálókat.
A héja ropogós, a belseje foszlós és puha, és megígérem, hogy roppant önmegtartóztatással akár 4-5 napig is pazarul működik, de szerintem addig tutira nem tart ki, és ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek is.
Na. Majd egyszer azt is elmesélem, hogy csináltunk hívót.
* South Park
Drága Ktiszta! A felettébb vicces és egyben frappáns sütésmeséléseddel még annak is kedvet csinálsz a lelkében a kenyér elkészítésehez, aki eddig a közért kenyeres polcáról oldotta meg a beszerzést.
Várom a további ízes, vicces receptedet!
Puszi, Móni