Puffneki – már bocsánat a spoilerezésért.
Most, ahogy így végiggondolom, kifejezetten az az érzésem, hogy minden cselekményen túl van a Marqueznek valami festményszerű statikussága. Mondjuk ez a második könyv, amit olvasok tőle, úgyhogy nyugodtan vágjátok a fejemhez, hogy előítéletes vagyok.
Mindenesetre szeretem ezt a firnyákos ördöngösségét neki, amit különben mágikus realizmusnak neveznek a bölcs tudományok jótékony berkeiben.
(Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról)