[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
« 19. Iskola, férjeim – 21. Szibill »
az eredeti:
Szabó Magda – Ókút
“A füzet tanúbizonysága szerint két dolog kötötte le figyelmemet, a politika és a szerelem. A politika még csak meg volt magyarázható, tanrendünk tükrözte a húszas évek Magyarországának eszmevilágát. Soha életemben nem láttam idegent a görög B. nénin és a kis ezredesen kívül, ám lírám megvetéssel ostorozta a köröttünk élő népek apraját-nagyját, a nagyhatalmakat sem különben, amiért magunkra hagytak bennünket nagy veszedelmünkben; indignálódva felhívtam figyelmüket arra, mit tettünk mi, magyarok, a világért különféle történelmi időszakokban, több államot meg is fenyegettem, hogy várjanak csak, lesz még a kutyára dér.
Honfibánatom és vad magyarságom még csak érthető következménye volt az iskolai tananyagnak, ám hogy a bánatos szerelmes póza honnan ragadt rám, azt utólag se tudtuk kideríteni.“
a hang-játék:
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.
Egy jó hozzászólás jó lenne