1265. a kísérlet

Van egy ilyen tiptop kis szkennerem, amihez – azt ígérték – jár egy ingyenesen letölhető app. Állítólag csak befűzi az ember a negatívot, mobillal befotózza, aztán, mint a tiszta búza, máris peregnek kifelé a csodás, tűéles képek. (Na jó, most túloztam.)

Egy szó, mint száz, én egyáltalán nem boldogultam vele. Nem hogy nem peregtek a csodás képek, a szoftver egyenesen lefagyott (többször is), amikor viszont végre sikerült minden beállítás, sőt, maga a befotózás is, kiderült, hogy mindössze 280×280 pixeles képeket csinált, azt is mindjárt 72 dpi felbontásban. Gondolom, abból a fejlesztői megfontolásból, hogy a világért se terhelje szanaszét a feltöltésnél a szélessávú internetet, netán a dropboxot, wehheh. Az, hogy közismerten hírhedt technikai analfabéta vagyok, nyilván nem sokat segített a helyzeten, de hogy a Stephen Frears-féle Valmont szavait idézzem: sajnálom, nem az én hibám.

Ezután a könnyű kis idegi megpróbáltatás után végül az esélytelenek nyugalmával egy Epson Stylus SX440W lapszkennerbe helyeztem a negatívot, megnyitottam a Képletöltő nevű OS X alkalmazást, a beállításoknál a felbontásnál a 720 dpi-t, a formátumnál a tiff-et választottam, majd beszkenneltem.

A kész tiffet, mivel ugye ez egy negatív, Gimpben invertáltam, kicsit szórakozgattam a görbékkel, mert nyersen nem mutatott túl sokat, és mert a Fotonlogon azt olvastam, hogy a film gyárilag nem ugyanolyan érzékenységű a különböző hullámhosszú, vagyis színű fényre (…mint?), aztán Preview-ban huzigáltam egy csöppet a gammát a kontraszt miatt, mert az mániám nekem. Ennyi.

Namost az a helyzet, hogy bár az elismerés a labornak jár a hívásért, és a részletgazdag, klassz szkennelésért, én mégis szeretem ezt a kissé elmosódott, békebeli hangulatot, amit ez a házibarkács eredményezett. A kép jobb felső részen megjelenő textúra meg egyenesen megható, odavagyok érte.

Ez itt saját szkennelés (Lubitel2 – Ilford HP5 400).

Ezt pedig profi laborban készítették – köszönet érte a Digilab Fotónak.

Okulásul azért megmutatom azt is, mit csináltam a LomoScanner-rel. Ez volt a fent említett 280×280-as gigaméret… bár bocs, most látom csak, 262×292, de legyünk nagyvonalúak. Ezt a képet Receskyvel lőttem, Kodak Tmax 400-ra.

Ezt pedig egy másik hasonló app-pal, a LomoScanner 2-vel, a már az ígéretesebb 635×741-es paraméterekkel:

És akkor így néz ki valójában: