Énnekem ilyen szép csúnyát még nem írt senki. Na várjál, mindjárt megpróbálom megmagyarázni.
Mer’ az úgy volt, hogy olvastam itt egyre a @petibácsi idézeteit, és azok olyan édesen szépek voltak (de legalábbis édesen szépnek tűntek), na szóval, úgy beütöttek, betaláltak a kicsit szentimentális fanyarirodalmi beállítottságomba. Rákívánkoztam. Nagyon akartam tudni, ki ez a „csávó”, aki ilyeneket tud írni. Egyáltalán: aki ilyet tud mondani, hogy semmi kis életek. Akinek amúgy meg mindig elfelejtem a három nevét.
Na és akkor elolvastam. Te, én ennek mutogatnám, megosztanám minden mondatát. Ez engem megríkat és megröhögtet, ez énnekem hidegem és melegem. Ez énnekem példabeszéd és tanítás és szerelem és tilos, tilos, de szívem joga. Én ezért odahagytam egy Gerlóczyt. Én ezt az ágyasommá tettem, ha érted, mire gondolok. A szokásommá. A szájízemmé vált.
Egyszóval üzenem a Háromnevűnek, hogy: Szeretném, ha Isten kicserélne minket. Mert semmi nem elég ahhoz, hogy megtanuljalak.*
(Írtam ám errül egy kevésbé elfogultat is, idelinkölöm, csak hogy helyreálljon a csí.)
* Nádas Péter
Az Anne Shirley azon kevés művek egyike ami igazán a szívhez tud szólni. Maximálisan szeretetről szól. Talán a Micimackó az a másik mű, ami hasonlóan ennyire tud a lélekre hatni.