– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Bohumil Hrabal – Díszgyász / A szétválasztott lakás
… Militka évenként kétszer kölykezett, és mindig apu lábánál és éjszaka. Apu, amikor Militka hasasan folyton a nyomában volt, hát igyekezett elbújni előle, de Militka, mintha csak az lenne a benyomása, hogy azok a kölykök aputól valók, csak követte kitartóan, és szerelmesen nézett a szemébe. És apu kérlelte anyut, hogy vállalja magára azt a szülést, a nők jobban értenek az ilyesmihez, könnyebben elboldogulnak. De minden alkalommal, kétszer egy évben, éjszaka felhangzott apu szorongó nyöszörgése, a lábát ilyenkor fölhúzta az álláig, egész testével odalapult az ágydeszkához, és segítségért kiabált. Az istenért, az a rusnya dög belekölykezett az ágyamba!
És anyu lámpát gyújtott, és csakugyan, az ágy végében, a lepedőn, Militka feküdt nedves pácban, és egy teljesen nedves macskakölyök lógott a fenekénél. Militka megfordult, és elharapta a rózsaszínű kis zsinórt, és anyu megfogta a macskakölyköt, és Militka nyalogatta, és közben kijött belőle a következő macskakölyök, és apu kinyújtotta a nyelvét, és azt mondta… béééé! és okádni kezdett. És így jött egyik kölyök a másik után, úgy szálltak ki Militkából, mint egy autóbuszból. Militka pedig úgy nézett apura, mintha apu hozta volna ebbe a helyzetbe. Reggelre a kölykök már szárazak voltak, anyu előhozott egy nagy fonott kosarat, és átrakta bele a kölyköket, és aztán minden este, mielőtt apu aludni ment, anyu a kosarat a kölykökkel apu éjjeliszekrénye elé tette, és apu, mielőtt elaludt, fogta Militka mancsát, Militka hanyatt feküdt, és mindegyik cicijén egy-egy macskakölyök csüngött, és a házban a családi élet boldogsága uralkodott. …
a hang-játék:
[zene: Jirí Sust]
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.