[Natnak. Mert hát micsoda pökhendi dolog az, kérem, egy napon születni a Karinthyval.]
– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Szeifert Natália – Láz (2)
(részlet)
…éjjel sírt a Kati, mondja szipogva Sáfrány néni. Ül a kerekesszékben, törölgeti a könnyeit. Úgy sírt, ahogy a gyerek, ha lázas, mondja.
Úgy sírt, gondolom akkor, ahogy én álomba szoktam sírni magam, anya hideg szép kezével a homlokomon. Priznicbe fektetnek, kijön a könnyem, lassan átmelegszik rajtam a vizesruha. Sírva akarok maradni. Fáj, ha hozzám érnek, kivétel anya keze. Könnybe lábad ő is, de mégis mosolyog. Hogy lehettem én egy ilyen félresikerült, állandóan begyulladt gyerek. …
– No, hagy maraggyík hónapra is.
Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.