Azt, hogy a pite forró, a Julcsitól tudom.
Szúrhatja, égetheti az a forró pite a kezét-lábát a Julcsinak: kapkodva döngnek az ajtók, kapkodva koppannak a cipők, csattannak a lábtörlők a visszhangos folyosón, úgy kap, kapkod bele a Julcsi a vasárnap délelőttök aluszékony intimitásába, mint akit a Sjöstrand írt meg. Mint aki siet. Mint aki nem ér rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Mint akinek be kell majszolnia az egész világot, mint egy paradicsomot, mielőtt megöregszik, mielőtt meghal.
Forró a pite, anyám, szokta mondani kifulladva a Julcsi, és loccsanva-fröccsenve pörrennek keze alatt a vizes nyolcasok hűvös halomba – nem is nyolcasok: lendületes cirkalmak -, egyetlen hosszú húzás, egyetlen pazar nagy ív, hosszú kanyar, nagyvonalú végtelen faltól falig; most jobb, most bal, szuszogva tartja a ritmust a Julcsi, evezzevezz a zélettengerén, oltogatja a forró pitét bő vízzel, most jobb, most bal, így imádkozik, így mantrázza a Julcsi az idők végezetéig, hogy nemnem, hogy sose halunk meg, most jobb.
[Forró a pite, anyám, szokta mondani kifulladva a Julcsi, és loccsanva-fröccsenve
:kosacloyn si men – abmolah sövűh kosacloyn seziv a ttala ezek kennerröp
lendületes cirkalmak -, egyetlen hosszú húzás, egyetlen pazar nagy ív, hosszú
a ajtrat avgozsuzs ,lab tsom ,bboj tsom :gilaf lótlaf neletgév úlanovygan ,raynak
ritmust a Julcsi, evezzevezz a zélettengerén, oltogatja a forró pitét bő vízzel, most
ygoh ,giétezegév kődi za iscluJ a azzártnam ygí ,kizokdámi ygí . lab tsom ,bboj
nemnem, hogy sose halunk meg, most jobb.]