A Döméék jöttek költöztetni. A Döme szemre megmondta, hogy elég lesz a kisfurgon is. A macskát meg, mondta a Döme, majd az öledbe fogod. De ha elszabadul, kérdezte az Ervin. Nem szabadul, mondta a Döme, meg vannak ilyenkor illetődve. Nem szabadul el.
A kipakolásnál meg az van, mondta a Döme az Ervinnek, hogy ésszel, öreg, ide koncepció kell, kicsi a lakás, nem az van ám, hogy lebaszunk mindent a lakás közepére, azt’ csókolom. Koncepció kell. Szélre kell rendezgetni, egyoldalra, fal mellé, hogy középen lehessen majd csinálni a nagyszereléseket. Milyen nagyszereléseket, kérdezte az Ervin, hát hiszen csak egy matrac van, három könyvespolc lapra szedve, meg egy hajókoffer. Meg a dobozok. Milyen nagyszereléseket, milyen nagyszereléseket, dohogott a Döme. Hát ez az, hogy milyen nagyszereléseket, felete rá az Ervin. Hát majd ami lesz, mondta a Döme, és ránézett egy komorat az Ervinre, hogy ugyan fogja már be a pofáját. Aztán meg rámnézett, hogy te meg csak maradjál addig a kocsiban, fogjad a macskát, aztán majd mikor már kész, majd akkor beviszed. Ne háborgassuk fölöslegen a lelkivilágát a macskának, merhogy minek.
Na és a Döme meg az Ervin kipakoltak, koncepciózusan, szélre rendezgetve, egyoldalra, fal mellé a matracot, a könyvespolcokat lapra szedve, meg a hajókoffert. Meg a dobozokat. Hogy középen lehessen majd csinálni a nagyszereléseket. Én meg addig fogtam a macskát, gubbasztottam a kocsiban, vártam, hogy mikor kész, hogy mikor vihetem már be a macskát.
És mikor a Döme szólt, hogy na, mi megvagyunk, bezártunk magunk után, biztos, ami biztos, itt a kulcs, heló, akkor bevittem a macskát, végig a folyosón, a mellemre szorítva, mint egy kisbabát. És a Kati néni meg az Ilonka néni meg az Agárdi úr a kicsi, fejhangon sivító Pollyjával, mind kint álltak a folyosón, mint valami fogadóbizottság, és nézték, ahogy viszem a mellemre szorított macskát, én meg köszöntem, hogy csókolom. Jóestét, mondták rá mind, és a Kati néni még gyorsan oadsúgott az Agárdi úrnak, hogy jajistenem, csak rendes legyen.
[Ez az írás stancili1 flitteres-glitteres nagy irodalmi pályázatára készült a moly.hu-n]
Ha ez most retrospektív, akkor is kérdezem, hogy hogy kell költözni egy macskával. Mert majd mindjárt mi is ugye. Csak nem hinném, hogy én ráérek majd a mellemre szorítva gubbasztani. Mert ugye én csinálom majd a nagyszereléseket. ;)
A Döme szerint be kell csukni a macskát a konyhába a pakoláskor, mer elszökik. Namost a Csabi a konyhaajtóban ülve érdeklődte végig a rámolást, eszeágában se volt megszökni. Szóval mi kézbe’ vittük véghez az egészet.
Jó, bár nálunk nincs a konyhán ajtó, majd megmondom a Tigrisnek, mit üzen a Döme így módszertanilag. :)