Szétment a derekam. Nem tudom eldönteni, hogy kerékpárba törtem vagy hullára hoppoztam magam. Mindenesetre jött, mint a karikacsapás.
Aki a szmájliba még mindig orrot rajzol, az divatjamúlt?
Vattacukor. Annyiban hasonlít a szushihoz, hogy azt is pálcával eszik.
Budakeszi út. A 22-es csapdája.
Rájöttem, hogy a kelt tésztához való beteges vonzódásom oka, hogy nyújtás közben dettó ugyanolyan, mint mikor buborékos fóliát pukkasztgatok.
Már nem ír. Nem is olvas. Elvesztettem az érdeklődését.
Szerintem a szuperhold csak városi legenda. Mesélik, hogy volt, ahol látszott. Hold volt, hold nem volt.
A szkájp, az ilyen világpolgár dolog. Waihikin keresztül beszélgetünk a Hargitával.
Az 502 Bad Gateway, az az internet Kapujanincs átjárója.
Nyitott napfénytetővel, szeles időben a műanyagpoharas kávét a kocsi tetejére tenni nem vall nagy előrelátásra.
Blogderűre fészbók, az.
jók!
Megjegyezném, hogy vattacukor és szusi nemcsak hogy pálcikával, de nyersen is.
Na, azé’ a cukrot mégis inkább melegen ajánlom, mer’ másképp csak pörög bolondul a rúd körül.
Az nem úgy van, hogy a cukor és a vattacukor azért lényegében más? Metafizikailag? Vagy mentálfizikailag? ;)
Hátizé, a priori a cukor hőre vattásodik, vagymi. :)
A posteriori a cukorban nem lakik a végtelenség. A vattacukorban viszont galaxisok örvénylő sokasága vár. ::::))))
.
Azigaz.