– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
Leült, az újságok oda voltak rakva az asztalra.
– Melyiket olvassam?
Namost ez úgy van, hogy lapozgatok itt az onlájn, ami a web, aztán a fejembe jött, hogy ami a szívemen, az a szájton; hát legyen akkor ilyen Nyilasmisi szubjektív, vagy amit akartok – tudod, hogy csak olvassa a szavakat tisztán és értelmesen, a szája mozgására figyeljen, hogy a hangok össze ne folyjanak, s érezze, hogy a magas és mély hangoktól hogy rángatódzik az ajka. És a címeket is mind el kelljen olvasni neki, meg linkhivatkozni rájuk. Oda, az eredetibe bele. Nahát. Ugorgyunk.
Ja, de a reskontót, azt ne, jó? A reskontót, azt ne.
No, hagy maraggyík hónapra is.