Szeretem a reggeleket. Ébredés után mindig szükségem van valami kis magányra, időre, amíg megérkezem ide, amíg összerendezem kissé a kommunikációs csatornáimat.
Például nem látok. Nem fogom fel a dolgokat. Az információs inputom egyszerűen be van zsaluzva, vagy mi. Szükségem van kávéra, cigire, ilyen helyi sajátosságokra, érted, ahhoz, hogy aztán a zsalukat kitárjam. És akkor jó nekem.
Viszont ismerek valakit, aki, ha felébredt, az kérlek azonnal fel van ébredve. Telefonál. Tárgyal. Működik. Nem is értem, hogy csinálja.