… és amikor meglengettem egyik kezemben az egyik, másik kezemben a másik üveg lekvárt, és rém titokzatos pofával elárultam a Tigrisnek, hogy az egyik szilva, a másik meg meggy, de nem tudom, melyik-melyik, bár a színe alapján – lengettem meg – ez lehet a szilva, szóval akkor a Tigris eléggé kiröhögött, mert a Királylány mamája – tőle kaptuk t.i. a szajrét – körültekintően szines címkékkel látta el az üvegeket, és a szines címkék nagy böszme betűkkel tájékoztattak arról, hogy SZILVA lekvár, meg hogy MEGGY lekvár, nahát és röpke bizonytalan szünet után avval magyaráztam ki a dolgot, hogy sajnos erre nem tudtam kellő figyelmet fordítani, mert a hivatalos lekvárátadási ceremónia közepén egyszercsak feltűnt a Kajzer, és a Kajzer egyazon pillanatban vett észre, és vett nagylevegőt, hogy ott, a folyosón, azonnali hatállyal egy mélyebb lélekzetű szociológiai szemináriumba kezdjen a viszontlátásom örömére, na és akkor, magyaráztam a Tigrisnek, akkor, akárcsak Vyacheslav Tikhonov A tavasz tizenhét pillanatában, én is tudtam, hogy hibáztam, amikor a Kajzer felségterületére ólálkodtam, de hála a rendkívüli helyzetfelismerő képességemnek, azonnal a tettek mezejére léptem, hadarva megkérdeztem a Királylány mamájától, hogy deteugyeapiaconveszedagyümölcsöt, és hát ezt igazából nem információszerzési motivációval kérdeztem, hanem csak az elkerülés végett, na és akkor lett nekünk szép, zárt rendszerű interakciónk a Királylány mamájával, és a Kajzer sebzetten elkotródott. Ja, különben lesz direkt neked szederlekvár is, súgtam még bizalmasan a Tigrisnek, nagyon ügyesen, mintegy véletlenszerűen elejtettem t.i., hogy ő azt nagyon szereti, csakhogy erre a Tigris gyanakvóan végigmért, és csak annyit mondott, hogy na jó, nemsokára úgyis befejezi a refaktorálást, és akkor végre lesz egy kis időnk, hogy leüljünk, és megismerkedjünk egymással.