Minden nő Judit. Más nők Tamások.
Minden férfi Tamás.
Megállsz, Judit? Mennél vissza?
Néztem, és úgy találtam, hátrafelé sötét van. Mint ki üres szobából kimegy, s a lámpát rendre eloltja maga mögött, s az ajtót becsukja, rendre.
Mikor a szolgálat lök hatalmi státuszodba, mikor a nézésed önvakít, mikor az egyszerű út cifrává bonyolódik, s névvé kél, s biztonsága vagyon ott, kihullván ajkaidon, megfázósodom. Más nő leszek. Tamás.
Ez a Kékszakállú vára!
Nincsen ablak?
Nincsen erkély?
Nincsen.
Hiába is süt kint a nap?
Hiába.
Hideg marad? Sötét marad?
Hideg. Sötét.
Aztán egyszerre ez is hátrafelé lesz. Mint ki üres szobából kimegy.
Gyere, vezess, Kékszakállú.
S akkor újra minden nő leszek.
A szoknyám akadt
csak fel.
Felakadt szép selyemszoknyám.
[forrás: A kékszakállú herceg vára]