Már a kocsiban mondta Rozi, hogy az anyja picsáját mind a sok szemét szerkesztőknek, hogy mér' kell egy időpontra berakni a celebeket, meg a megasztárt, meg a nosztalgiás zenés-táncos műsort, meg hogy a Krisztián – úgy mondta akkor Rozi nagy szívmelegséggel: az én kis Krisztiánom -, az micsoda egy tehetséges gyerek, de bezzeg az a Lüszi, hát hogy az fölháborító, minek kell azt a gyereket agyonsminkelni, nameg az a haj is, tisztára, mint egy kis díva, tisztára majmot csinálnak belőle, hát nincs ezeknek esze, egyiknek se, és azt, hogy agyonsminkelni, két helyen is megnyomta Rozi, túlhangsúlyozta, valahogy úgy, hogy agyonsminkelni – na így, csak még erősebben.
Aztán a temetőre már lenyugodott, csak kérdezgette az anyját, hogy te mit gondolsz, mama, ezt a papának gondoltam, ezt meg a Zsuzsinak szántam, ez olyan kis fiatalos, neeem? Meg hogy a mécseseket mind gyújtsuk már meg, dehát elfújja a szél, nem baj, de az olyan szép este, ahogy ég az a sok mécses; ezt Rozi koradélután mondta, a mécseseket, úgy értem, amiket persze azonnal elfújt a szél.
Jó, néha olyan nehéz ez, hogy valójában ki kinek az anyja, vagy ki kit tesz helyre, meg a hogyan, a Piriékről nem is beszélve, mer' nem elég ez, hanem még a kötelező családi program is; na azok aztán nem esznek nélkülünk, és nyomatékosítva van, hogy mindent meg köll enni, azér' csináltuk, és ezzel a köllel különösképpen rád van tolva a felelősség, és bár a chilin mindenki felszisszen, fél szemmel leginkább oda-odasandítanak a varázsdobozra, és mikor lesz_már vége – Bélám, hozzátok a szendvicseket, hadd éljenek! -, még egy reklám, na ez a hogyishívják, tudod, ez az a buzi, és erre persze azért mindenki bekussol. Nem igaz, hogy nem tudod, de nem, mondom, hogy nem, de ne mondjad már – na akkor Rozira rá kell hagyni inkább, hagyni, hogy befordítsák a székeket a varázsdoboz felé, hagyni őket ülni, mint gyerekeket a bábszínházban, és súgnak is, hogy neee, ne menj oda, ott a gonosz boszorkány, meg hogy Sütő Enikő, sima száddal mit kecsegtetsz, mért nevetsz felém, és az akkor most botox, vagy nem botox. Olyankor Laci a távirányítót kezeli, a távirányító, az mégiscsak férfijog, és amikor a celebek reklámolnak, a szignálba hallod, ahogy Piri tömören utasít, kapcsolj!, Laci meg kapcsol. Rozi meg, hogy nna, a Krisztián, az én kis Krisztiánom, és akkor örül, és a reklámblokknál meg a nyolcvanötödik cigarettánál közli, hogy csak féltizenegykor lesz eredményhirdetés, hiába forgatod a szemed Dezső, mint egy elbaszott Rettegett Iván, hozzad be inkább, fiam, a sütit a kocsiból, meg még a szombat esti láz is most kezdődött, jaj, azok milyen szépen táncolnak, a Csányi, meg a párja, na megyek, mert még lemaradok a legjaváról…