✍ 414. Kedves_naplóm…

A Zöld Füzetben benne volt a Fehér Tamás, a-tól z-ig. Kövér, kusza betűkkel. Nem, ami megtörtént, hanem ami megtörténhetett volna.
A Zöld Füzetben benne voltak a kicsi fájások. Hogy egyszer majd összegyűjti a könnyeit kis gyógyszeres fiolákba, és odaadja neki. Az anyjának.
A Zöld Füzetben benne voltak a kérdések. Hogy vajon tud-e olyan hideg lenni, hogy keményre dermed a könny a szem sarkában? Tud.
A Zöld Füzetben benne voltak a Szép Ernő és a lányok, a Bálint András. A Gabi néni lótetű is benne volt, mint a történelem mozgatórugója, a dialektika. A Pege, hogy hol az Egy. A Pásztorórák, irodalom berkei. Mind.
A Zöld Füzet nem a Kedves_naplóm volt, hanem a képzeletbeli barát. A lélek bélése a huzatos, hideg télre. Vagy inkább a protézise. Ámbár a lélekre nincs protézis. Hentesüzlet volt, nyers, véres sebekkel. Cukrászda volt, tejszínhabos piskótával, creme brulée-vel. Birtokviszony volt. Magántulajdon. Nem a fele királyság, hanem az egész. A Birodalom. Magánterület. Magányterület. Az út. A vízben, kövek alatt, az ízekben, bőr alatt rejtező. Az intimszféra.

Aztán egy nap arra ment haza.
Hogy a Zöld Füzet kinyitva fekszik az asztalon.
Hogy az anyja ridegen kérdi. Ez mi?
Hogy csak meleg levegő szökik a száján, ahogy azt suttogja. Napló.
Hogy az anyja ridegen kérdi. Kinek a naplója?
Hogy felforrósodik a levegő a szájban, s a nyál apad, a nyelv tapad a szájpadlásra, ahogy szól. Az enyém.
Hogy az anyja ridegen mondja. Nem értem.
Hogy sós ott belül nagyon, hígul az apadó nyál, ahogy kiált. Az enyém, azt mondtam, az enyém, mégis kié lenne, látod, az én írásom, az enyém, az enyém, hát csak megismered, nem? Most haragszol, tényleg haragszol, még te haragszol énrám, mert elolvastad…
Hogy az anyja ridegen pofonüti.

A Zöld Füzetben benne volt a Fehér Tamás, a-tól z-ig. Kövér, kusza
betűkkel. Nem, ami megtörtént, hanem ami megtörténhetett volna.
A Zöld Füzetben benne voltak a kicsi fájások. Hogy egyszer majd
összegyűjti a könnyeit kis gyógyszeres fiolákba, és odaadja neki. Az
anyjának.
A Zöld Füzetben benne voltak a kérdések. Hogy vajon meg lehet-e bocsátani a felnőtteknek?

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .