Jójó, ahogy a Dönci mondaná, hát szentimentális vagyok.
Pedig még a Prada napszemüveget is kölcsönkértem a Királylánytól, hogy flancoljak azon a képen, de hatóságilag le lett rólam parancsolva, mindamellett jóindulat.
A nagymélt. Okmányiroda rámnézett az orrhegyén táncoló aranykeretes okuláréja fölött, beparancsolt a fülkébe, azt mondta, a függönyt, azt kérem, be kell húzni, és akkor ilyen láthatatlan sráfokkal, amikre mondjuk szerintem már csak a Molnár Ferenc emlékszik, beállított; tessék kihúzni magát, az állat kicsit feljebb, egykevéssé balra, tessék úgy maradni, és úgy maradtam. Aztán megkérdezte, jó lesz-e, és erre nem lehett mást mondani, mint, hogy nagyon jó lesz, pedig a szemem két keskeny csík, a Pradát sem viselhettem, ott vigyorgok meglepett pofával, mint akivel az imént közölték, hogy hatosikrekkel várandós. [megjegyzem minden képen két csík a szemem, és mindegyiken meglepett pofával vigyorgok, tisztára, mint egy békebeli naiva, csak a vaku rajzol mindig valami förtelmes geografikus ábrákat az arcomra. pont]
És ránéztem a lapra, ami most igazolja, hogy én valóságosan én vagyok, ott álltak mind az összes adataim statisztikailag összesítve, meg kivonatolva, és azon, hogy Jogállása: Magyarországon élő magyar, bepárásodott a szemem, komolyan büszke voltam erre, érted, hogy énnekem jogállásom van, pedig nem is tudtam.
Akkor a nagymélt. Okmányiroda megragadott egy bélyegzőt, és egy a párna, egy lehelet, minden rózsaszín lapocskára, ami összességében az én személyi igazolványom volt tizenöt éven át, belepecsételte, hogy érvénytelen.
Hogy érvénytelen mind, a Szentendrei út, a Hajós utca, a Villányi út; két mozdulattal megsemmisítette urbánus kalandozásainkat a Nyúllal, sőt, magát a Nyulat is érvénytelenítette, pedig tudhatná a nagymélt. Okmányiroda, hogy behaviorisztikusan nagyon is érvényes mindez, de erről most már nincsen kimutatás.
És nem kérdezte meg a nagymélt. Okmányiroda, hogy kérem-e azt az invalidus kis noteszt, amiben eddig kivonatolva, de ott voltam én, magam.
[Ez kéri, ez olyan, hogy kéri, ez gombóccal a torkában csak néz, ahogy pecsételek, egy a párna, egy lehelet. Csak néz, hogy érvénytelenítek tizenöt évet az életéből. Ez olyan, hogy képes lenne kikönyörögni, kikoldulni, ha nem adnám, ez olyan, hogy kéri.]
Na és kitöltötte szépen. Az okmány fellelhetősége: érvénytelenítve a polgárnál. Még grátisz két lyukat is tett rá, hátha zsinórra fűzve a nyakamba akarnám.
Tegye el emlékül, komolyan ezt mondta, és akkor már tényleg majdnem sírtam. Kirohantam, a nagymélt. mosolygott, még láttaim a könnyeimen át, és vettem egy kólát, pedig nem is szeretem, meg konvergencia van, de nem érdekelt, és ahogy átvágtam a parkon, hangosan böfögtem, kétszer is, direkt, mint aki tiszta lappal kezd, és nem bírja elviselni azt a nagy tisztaságot.