Minden közmű lakásonként külön mérőóra állással rendelkezik, hogy szabatos legyek. Namost minálunk ezek topográfiailag és praktikusan kiszorultak a folyosóra, fent a ELMŰ, lent a Gázművek lakik. Egy lakásajtó – egy közmű; a szemközti közműajtók tükörszinkronban nyílnak. Ez fontos információ, hogy értsd, a bal oldali balról jobbra, a jobb oldali jobbról balra, gondolom azért, hogy a leolvasó egy lendületes mozdulattal, ergonómiailag időtakarékosan tárhassa fel mindkét oldal mérőit.
Namost a Csabi (jellegét tekintve macska, státuszát tekintve közös tolvajnyelvünkön my) pszichés okokból kifolyólag nem bírja a csukott ajtókat, legyen az a lakásban, vagy a lakáson kívül. Hogy úgymondjam, kényszeres ajtónyitogató. És amikor végigjössz a folyosón, és látod, hogy a bal oldalon az összes gázóraszekrény ajtaja tárva-nyitva, akkor tudhatod, hogy ahhoz őneki köze van.
A módszere az, hogy a túlvégen kezdi. Leül elé, kicsit elmereng (ilyenkor mindig az a benyomásom, hogy agykontrollal próbál átlátni a préselt furnéron), dorombol neki (!), aztán a kis mancsával úgy negyvenöt fokos szögben kinyitja az ajtót, bedugja a fejét tíz másodpercre, azzal kész, megy a következőhöz. A műsor másodpercre ugyanez, míg ki nem nyitja az összeset.
Ha figyeltél, nyilván feltűnt, hogy kiemelten a bal oldalt említettem. Sokáig nemigen értettem, mi ez a hülye monomániája, hogy csak a bal oldali ajtókat nyitogatja. Aztán egyszer kifigyeltem.
Nahát leült az egyik jobb oldali szekrény elé, odanyúlt az ajtó zsanéros, a bal oldalához, a bal mancsával, úgy próbálgatta kinyitni, feszegette, rángatta, persze nem ment. Nem értette, csak bámult, nyakát kissé előrenyújtva, rém bután. Hallod, ez nem értette meg a tükörszinkron elvét, úgy próbálta kinyitni azt is, mint a szemben lévőt.
És énnekem csak akkor esett le, hogy ez a macska balmancsos!
A fenti grafika Goethe Költészet és valóság című művének nyomdai mutatópéldányába (≈ vakkönyv) rögzített naplófeljegyzéseim illusztrációja 1994-ből, korai közös munkánk Csabival (“Csuri” művésznéven szignózta, lásd bal fent).
Hát ez remek rögzítése a kitartó megfigyelés és a furmányos logika összejátszásának! :)