Összekülönböztünk. Nyilván, mert én is egy érzelmes álcinikus vagyok. Egy elbaszott Bartha Vanda. Egy Julika.
„A könyv elképesztő példája, hová süllyedhet ebben az ellenőrzés nélküli amerikai szellemi világban egy tehetséges ember. Az írói önismeretnek és önbírálatnak már nyoma sincs ebben a hisztérikus, szentimentálisan bűntudatos, nevetségesen szempont nélküli, tárgy- és őszinte indulat-nélküli írásban. Molnárnak mindig alkati hibája volt az érzelmes álcinizmus, amellyel lénye és szelleme gyöngéit leplezte; de ez az utolsó könyve már kóresetnek is szomorú, lehangoló.“
(Márai Molnár Ferenc Útitárs a száműzetésben című könyvéről)