– Ezt a kis könnyű, nyári blúzt is viszem… vagy itt van ez a jó kis dzsörzékosztüm, ez jó lesz?
– Jó lesz. Valami nadrágot is keress.
– Jó. Na. Ezt a kis könnyű, nyári blúzt is úgy szeretem, vigyem?
– Hozzad. Csak keress nadrágot.
– Nadrágot. Jó. Meg ezt a mellényt is, mert mi van, ha hűvös lesz. Nézd már, ezt az inget még te varrtad, ezt is berakom… de mit keresek?
– Nadrágot!
– Jaj, ez is megvan?! Nem is emlékeztem rá, hogy ez még megvan. Ez is milyen helyes. Ez a kis selyem blúz…
– Nadrágot!!!
– Jahogy nadrágot. Mit akarok kérdezni? Aztán ki lehet-e látni az ablakon. Ki lehet? Az utcára?
– Ühüm. Ki.
– Szóval ki. Jó. Az jó. Mit vigyek még?
– !!!
És akkor lehúzott ablakkal az autópályán.
Na az azért egy elég komoly életérzés, amikor anyám, nagyanyám meg én lobogó hajjal, ordítva énekeljük a kocsiban, hogy Nékem csak…