✍ 121. szocio

Csókolom Császár néni, hallom, magánál is dübörög a gazdaság, éjjel kettőkor dübörög persze – ó, igen, tudom, hogy roppant elfoglalt rokkantnyugdíjas tetszik lenni… ja, hogy ez csak tesztépítés, ide a szekrény, oda a komód jelleggel; a teszt a lélek temploma, ahha, meg szivatni is tetszik, na ja, ha éppen nem az egeret tetszik basztatni a PC előtt, akkor a pormacskát DeLonghival, mert rém ez az allergia, de persze a zene, a zene, a zene, a zene, az kell… Ó! Majd elfelejtettem: ezt a Philips fülhallgatót bátorkodtam… csak, hogy a kecske is, meg a káposzta is, ugye – jó, jóóó, de tetszik tudni: az éjszaka a nappal anyja… Hogy az éjszakái szebbek, mint a nappalaink? Iiigen, végülis jobb, ha befogom a pofám, én legalább fiatal vagyok, meg dolgozhatok is – nappal; meg felelőtlen is vagyok, hiszen már kétszer tetszett riasztani miattam a tűzoltókat, egyszer látensen, egyszer meg a büdös francia sajtfondü miatt, röhögtek is nagyon, mikor megkínáltam őket, pedig volt vagy negyven fok, ők meg talpig nehéz maszkban-fecskendőben hőkameráztak a sütőmben… hogy infarktust tetszik kapni miattam? Jaj, nem akartam felzaklatni, Isten ments, és hát elnézést kérek, hogy ilyen későn… vagyishogy ilyen korán alkalmatlankodom…