Soha többé nem akarok merő lustaságból hómvörköt – süketszobát imitálni picike fürdőben: kád peremén segget csíkra szabdalni, takaró alatt hatvan fokban fuldokolni, ölben forró laptoppal, rezzenéstelen fejjel (hogy a hülye takaró bele ne surrogjon a művészetbe, haha), lenni tuinvan rendező, hangmérnök – mikrofont se kérek születésnapra, értve vagyok?! Jógyerek leszek inkább, kopogós magassarkúban eltipegek a strandpapucsosra nyáriasított autóig, letekerem az ablakot, és az idióta karácsonyi zenéket üvöltő Bootsy Collins szíves háttértámogatásával elgördülök a Céig, esküszöm, csak mégegyszer lehessek enmagam!
Ja, csak a miheztartás végett: a szerepköröm a tücsök, világos?!