Kulcs. Titok.
Kerner mondja: kulcsot találni: jelenti, hogy megszabadulsz egy szorongatott helyzetből.
Krúdy Álmoskönyv
A Medvéről később kiderült, hogy a Totya osztálytársa volt a gimiben.
Bírtam, mert matematikai pontossággal számította ki, hogy az ébredésemtől számított első öt percben (honnan tudta, melyik az?!) még olyan hasadékban vagyok, aminek semmi köze a humán tényezőhöz, az egohoz meg aztán messze hozzá se szagol. Mindezzel nagyon is tisztában volt a Medve, és sanszot adott arra, hogy legalább tétova kísérletet tegyek a személyiség cserepeinek összekotrására. Kávéért is csak a jóízlés határain belül lobbyzott. Akkor már kifejezetten bírtam. Reszelgetésben is szimpatikusan mértéktartó volt, nem úgy esett neki, mint tót az anyjának, hanem csak meglebbentett valami kis harát, valami rezignált férfierőt, és olyan fentről lefelé formán, három-négy pontos, célirányos mozdulatot tett, és azokban a mozdulatokban a Sweeney Todd profizmusa volt, a reszelőn meg csak úgy cikkant a fény, hogy a Tim Burton besírt volna a gyönyörtől, ha látja.
Szóval, a Medve úgy, ahogy volt, teljes férfivalóságában bírta a szimpátiámat, csak abban differenciálódtunk, hogy pontosan mire is biztosíték a biztonság. Ennek kapcsán amúgy a Medve apologetikusan kifejtette nézeteit a jogállamiságról, példaértékű kis szkeccsekben szemléltetett joghézagokat.
Mielőtt elment, meghagyta a telefonszámát. Ez különösen kedves gesztus volt tőle, mert korábban én már kétszer hívtam a mobilján. Nem baj, a Medve ilyen biztonságos ember, gondoltam, ismerek ilyen, a tartaléknak is legyen tartaléka embereket, és bár nem értek egyet (anyám szerint ugyanis egy felelőtlen suhanc vagyok), azért próbálok megértő lenni.
Szóval, a Medvéről később kiderült, hogy a Totya osztálytársa volt a gimiben, és így összegezte a Medvét:
– Jaaaaj, az egy olyan édes, jófej gyerek volt! Mindig bírtam. Kár, hogy olyan lúzer!
Lakatossal hálni csak annyiban méltatlan, amennyiben érdekorientált. Anyám, példának okáért, hozzávetőleg 11 680-szor tette.