955. sefüle-sefarka ballada az elorozott biciklikrül (borongós)

[Édesapának, őszinte münchausenséggel]

(Történetünk szereplője kitalált alak, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)

Hajdan a Gyulának
vót egy kerékpárja,
avval gurult mindég
este a kocsmába.

Azt mikor a kisfröccs
sava fejbeverte,
megindult a Gyula,
hazáig tekerte.

Hogy a gumi likas,
előfordult biza,
olyankor azt gyalog
kóbolygott a Gyula.

Éjfélre mán ölég
hosszú vót a lépés,
reáködült lassan
a részeg felejtés.

Elmart egy biciklit
– ahogy kelt, úgy esett,
de ez nem zavarta -,
hazakerekezett.

Mindenik nap más nap,
úgy mondják a népek –
hát reggel a Gyula
nem látott, csak nézett.

– Idegen bicikli
virít a fészerben…
– vakarta a fejét –
most vagyok nagy szarban.

Fölülni rá nem mert,
nekiindult gyalog,
de este mán megint
a pultnál ácsorog.

Aznap a házmester
tüzeli az agyát,
hogy mikor záróra,
megint se hall, se lát.

Kocsma elől fölkap
egy kerékpárt ismét.
Ahogy esik, úgy kel.
Jobb lenne, ha vinnék.

Gyűlnek a biciklik
fészerében lassan…
mondjam-e odáig,
amikor mán hat van?